’56-ból még most is tanulhatunk: rendet, tudást, túlélést és összefogást

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit felelevenítő városi rendezvényt október 23-án tartották. A kora délelőtti órákban az Ady Endre úti '56-os szobornál kezdődött a megemlékezés, melyen tiszteletüket tették az 54 évvel ezelőtti események tatai résztvevői is, köztük Fasing Sándor és Kiss Béla.

 

A még élő hozzátartozók, családtagok közül is sokan eljöttek, hogy kegyelettel emlékezzenek a kommunista diktatúra ellen vívott küzdelem áldozataira.

 

Az ünnepi műsorban ezúttal az Eötvös József Gimnázium diákjai vettek részt, Menyhárt Margaréta, Tóth Réka és Jenei Péter. Őket Michl József országgyűlési képviselő, polgármester ünnepi beszéde követte.

 

Az 1956-os forradalom egyik jelképévé vált zászlót ábrázoló szobor előtt a polgármester a zászlóról mint szimbólumról így vélekedett: - Amikor felvonnak egy zászlót, az nekem két dolgot jelent: vagy azt, hogy sikerrel ért véget egy küzdelem vagy azt, hogy éppen most kezdődik… Mi itt Tatán 2006-ban felhúztuk a zászlót. Michl József elmondta, úgy érzi, volt értelme „felhúzni a zászlót”, ezt látja a tatai polgárokon is. A nemrégiben kapott újbóli bizalom pedig abban erősíti, folyatni kell a várossal együtt. - Lobogjon a zászló a vár fokán, és semmilyen ellenséget ne engedjünk ezentúl a zászló közelébe – zárta beszédét a polgármester.

 

A „Szabadság kapuja” elnevezésű, kettészakadt lyukas zászlót ábrázoló emlékműnél elhelyezték koszorúikat a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Politikai Foglyok, valamint az önkormányzat, a kisebbségi önkormányzatok, a pártok, a civil szervezetek, az iskolák képviselői.

 

Az ünnepi rendezvény a művelődési házban folytatódott, ahol az Eötvös József Gimnázium diákjai adtak műsort Farkas Valéria tanárnő rendezésében. A versekkel, korabeli filmbejátszásokkal, zenei aláfestéssel és fényképekkel illusztrált összeállításban az 1956-os események előzményeitől kezdve végig követték a történéseket egészen a megtorlásig. Michl József országgyűlési képviselő, polgármester az egybegyűltekhez szólva felhívta a figyelmet arra, hogy 1956. október 23-án a fiatalok forradalma zajlott, azoké a fiataloké, akik semmiképpen nem akartak lelki és szellemi nyomorban, félelemben, kilátástalanságban élni. Figyelmeztetett, hogy a diktatúra minden időben megjelenik, csak más formában. Manapság 1956-hoz képest nem a fizikai létünk van veszélyben, hanem pusztán csak az életünk. Az elmúlt időszakban bár óriási fejlődés történt a világban, ezzel együtt az ember sebezhetősége is megnőtt. S mégis tanulhatunk ’56-ból méghozzá rendet, tudást, túlélést és tenni akarást. Hozzátette, hogy mindezek mellett az összefogás az, mely előre viheti a magyar hazát.