Testvérvárosi küldöttek kézműveskedtek, nyelvi nehézség nélkül

 

A felvidéki Szőgyén, az erdélyi Szováta és a délvidéki Magyarkanizsa testvéri küldöttségeivel ugyan miért is lett volna bárkinek nyelvi nehézsége a hétvégi tatai találkozón?

 A lehalászás látványos eseményét összekapcsolta az önkormányzat a baráti kézfogásokkal. Megható és szívet melengető volt hallani a tájszavakat, a Kárpát-medence messzi sarkaiban élő magyarok helyi tájszólását, amely a  megértésben cseppet sem okozott zavart.

Ugyanakkor a lengyel Pinczów, a cseh Bystrice, a német Gerlingen, a holland Alkmaar, a francia Dammarie-Les-Lys, s az olasz Arenzano vendégei különböző nyelveken társalogtak a magyarokkal és egymással, a kézműves foglalkozásokon pedig félszavakból, mozdulatokból is értették egymást! (Főoldali képünkön a fáradhatatlan lengyel Zofia Konopka-Kolaczek művészetterapeuta, aki varázslatos virágokat, csokrokat, kosarakat készített papírból nemzetközi asztaltársaságával szinte egész nap a művelődési házban.)

 

A kézműves foglalkozások mindig hangulatosak, manapság, a tömegtermelés korában az egyedi, kézzel készült tárgyak a készítés folyamatával is újdonsággal ajándékozzák meg alkotóikat. Művésznek sem kell lenni ahhoz, hogy örömet leljen valaki abban, hogy ő maga hozott létre valamit! A Magyary Zoltán Művelődési Házban a kézművességre invitálóknak nem kis dolgokkal kellett versenyre kelniük, hiszen a tatai lehalászás és a kirakodóvásár fantasztikus hangulata és látványa több érdekességet kínált, mint bütykölni egy asztal mellett. Azaz mégsem. Belefért a nézelődés és a szöszmötölés előtte és utána!

 

A művelődési ház aulájában bábeli nyelvi tarkaság - és nem zűrzavar - uralkodott, s leginkább a mosolyok és mozdulatok beszéltek. A lengyel asztalnál pompás virágok, papírvesszőből font kosarak készültek. Az immáron tataivá lett lengyel asszony, Bros Stanislawné tolmácsolta Zofia Konopka-Kolaczek szavait, a fiatalok angolul kommunikáltak. Ez többnyire így volt másutt is, ahol ez akadt közvetítő nyelvként. A szovátaiak és a szőgyéniek, a magyarkanizsaiak és a bystriceiek gyöngyöt fűztek, fúrtak-faragtak, pingáltak, kötöztek, a gerlingeniek követték őket. A szőgyéni Baracska Árpád grafikus takaros harkályt faragott-festett, s sokan vele alkottak útmutatásai nyomán. A kedves fakopáncs és a tréfás kedvű Árpád személye sokak emlékezetében megmarad, annyi bizonyos!

 

Osgyáni Zsuzsanna, a tatai polgármesteri hivatal nemzetközi referense volt az egyik fő szervezője ennek a nagyszabású testvérvárosi találkozónak, ám fő attrakciónak szánta személyesen a töklámpás készítését! Baracska Árpád munkásinget húzott Zsuzsannára, speciális szúró-vágó szerszámokat osztott szét, s aztán magyarok és erdélyiek, felvidékiek és lengyelek tököltek! Nemcsak az amerikaiaknak van ez a szokásuk, hiszen mifelénk is dívik évszázadok óta a tökös-halálfejes-szellemes játék! Európában, s ahol megterem a tök, mindenütt szórakoznak ilyesmivel. Az ősz, az elmúlás, (persze a jövő reménységével), a közelgő téli ünnepek mókára ingerlőek! Robozné Schőnfeld Zsuzsanna alpolgármester mint gyermekvárosi mentor különösen örvendett az ifjúsági találkozó emelkedett hangulatának - mert a tisztes testvérvárosi honatyák és honleányok (honanya ugyanis nincs, ez bizony nyelvi tévedés, még az élemedett korú politikusnők is honleányok a magyar nyelvben) mellett sok fiatal is eljött Tatára az "Interaktív generációk" címet viselő programokra!