A tóvárosi városrész barlangjai, karsztjelenségei
A tóvárosi városrész barlangjai, karsztjelenségei
A mai Tata 1938-ig két külön község volt, Tata és Tóváros. A helybeliek azonban a tatai vártól DNy-ra eső városrészt hívják Tatának, a vártól ÉK-re eső településrészt pedig Tóvárosnak. A két rész geológiai különbséget is takar, hiszen a Nagy-tó hossztengelye beleesik a fő tektonikus törésirányba, és a tóvárosi városrész alatt már jóval lejjebb zökkent helyzetben vannak a témánk szempontjából meghatározó szerepű mezozóos laphegységrögök (Fülöp J. 1975).
Már a tó alatt is 100-200 m mélyen vannak ezek az összletek, ennek ellenére a felettük települő nem karsztosodó oligocén kőzeteket is átjáró litoklázisrendszer lehetővé teszi, hogy a langyos vizek a tó medrében is feltörhessenek, három tófenéki forrás formájában szaporítsák a vízmennyiséget. Ezek felett a 117 m Af. fakadó, kréta (neokom) mészkőből feltörő források felett telente a víz nem fagyott be, illetve vékonyabb volt a jég.
A tó ÉK-i oldalán újra tekintélyes pleisztocén holocén édesvízi mészkő kiválások utalnak arra, hogy itt is erőteljes volt a forrásműködés. A tóvárosi városrész alatt több km 2 -en néhány m vastag, legtöbbször laza, nádat és más kövületet bezáró travertino-összletet találunk (Scheuer Gy.-Schweitzer F. 1984). Ebben több helyen találhatunk - feltehetően szingenetikus - barlangocskákat. Az egyik a Nagy-tó partján nyílik, kb. 14 m járathosszúságú üreg. Házalapozáskor több ilyen üreg is előkerül, de ezeknek csupán töredékéről van tudomásunk, mert az építtetők általában bejelentés nélkül betömik.
Írta: Almády Zoltán 2890 Tata, Agostyáni u. 8.
