Fényes-forrásai
Fényes források
A legalacsonyabb térszíni helyzetben fakadó, de legbővízűbb tatai források voltak, ezek apadtak el utoljára (1972.). A 22 °C hőmérsékletű forrástavak édesvízi mészkő kürtőin, illetve diffúz vízjáratain törtek fel, a várostól É-ÉNy irányban, mintegy 2 kilométerre. Itt két kisebb barlang említendő: az egyik az ún. Erdei-forrás tápláló ürege volt, a másik pedig a mostani feszített tükrű sportmedence gépháza helyén húzódott, ezt sajnos az építkezés során tönkretették. Kb. 5-8 m hosszú, 2-3 m magas vízalatti üreg volt, melynek főtéjén néhány sztalaktit függött (!). Ez annak a bizonyítéka, hogy a karsztvízszint bizonyos időtávlatokban a tatai térségben is ingadozott, és a kis mésztufabarlang huzamosabb ideig szabad légteres volt. A források elapadása után egyébként a legnagyobb forrástóban nyelőképesség-vizsgálatot is végeztek. A beleengedett 4 000 m 3 víz 48 óra alatt eltűnt a karsztban (Sashegyi L. 1974).
Ezen a területen a triász már 30-40 m mélyen van, de nyilvánvalóan itt is erősen karsztosodott. Ennek csak egy jelét említjük: néhány száz méterre a Fényes-forrásoktól 1975-ben egy hatalmas berogyás keletkezett, 15-20 m magas fák szakadtak be egy karsztos tölcsérbe.
Írta: Almády Zoltán 2890 Tata, Agostyáni u. 8.
