Rózsák és áldott kenyér a Szegények miséjén

A tatai Almási úti hajléktalan szálló lakóit hívta meg a november 20-iki, szombat esti hatórás misére és utána a parókiabéli szeretetvendégségbe Szalai Gábor plébános. A kapucinus templomban nem szokatlan ez a gesztus, amelyet az elesettek és a rászorultak irányában tanúsít a plébános. A nagycsütörtöki bibliai lábmosás is e gondolat jegyében fogant, midőn a szegény és hajléktalan emberek sorsára hívta fel a figyelmet. A Szegények miséje az együttérzésről és a segítés belső kötelességéről szól.

November 20-án Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére mutat be szentmisét Szalai Gábor atya, amelyen a szent legendájának rekvizitumai is megjelennek. A közismert történet szerint Árpádházi Szent Erzsébet magyar királylány a szegények gyámolaként istápolta a nyomorultakat, amelyet ilyen mélységben nem nézett jó szemmel férje családja. Anyósa megkérdezte a kötényében kenyeret rejtegető Erzsébetet, amint az koldusaihoz igyekezett, hogy mit visz. Ő ijedtében azt felelte, rózsákat, s az anyakirályné parancsára leeresztett kötényében csakugyan rózsák illatoztak. A szép allegória, a rózsákká változott kenyér azóta a jótékonyság és a szegények megsegítésének példaképe a keresztény területeken, ami nekünk, magyaroknak azzal a büszkeséggel is tetézett, hogy a magyar szenthez kötődik.

A hajléktalan szálló meghívottait és a misén megjelenőket egy kis bucival, a megáldott Erzsébet-kenyérrel ajándékozzák meg, a segítőket és az adományozókat pedig rózsákkal. Szalai Gábor atya hagyományteremtő szándékkal hívta életre az Erzsébet-napi Szegények miséjét, napjaink egyik legsúlyosabb problémája okán. A nagyvárosokban inkább jellemző a hajléktalanság, de sajnos, a kisebb településeken is létező szociális gond ellen az állami segítség nem elegendő.