Martyn Ferenc képei a városházán, az Ír király ólomüvegbe öntve

Február 27-én délután megtelt a polgármesteri hivatal földszinti tárgyalóterme. A megjelentek mind a Martyn Ferenc festményeiből rendezett kiállítás megnyitójára voltak kíváncsiak. A falakat az a 21 kép díszíti, melyeket a művész még 1977-ben adományozott a városnak, és van egy „vendégkép” is, az Ír király, melyet a pécsi Janus Pannonius Múzeum adott kölcsön.

 

A megnyitóra érkezett látogatókat Michl József polgármester és Horváthy Lóránt alpolgármester is köszöntötte. Ők az állandó kiállítás kialakításának körülményeibe, az ötlet megszületésének történetébe avatták be a hallgatóságot. Ezt követően Kövesdi Gáspár gitárjátékkal hangolta rá a közönséget a kiállított alkotásokra. A tárlatot Kövesdi Mónika nyitotta meg. A művészettörténész azt a gondolatot is megosztotta a jelenlevőkkel, hogy az absztrakció a modern művészetnek azon ága, melynek a mai napig is küzdenie kell „polgárjogáért” a művészeti tendenciák között, legalábbis, ami a befogadói magatartást illeti. Martyn Ferenc képei is e stílusjegyeket tükrözik, melyeken látszólag nemigen támaszkodhatunk valóságelemekre, majdhogynem csak utalásokra, érzésekre, benyomásokra. Aztán ezeket elvonatkoztatva fedezhetjük fel a kompozíciók lényegét. A Munkácsy-díjas művész képein kívül még L. Szabó Erzsébet grandiózus üvegmozaikja is meghatározó dísze a helyiségnek, melynek alapja Martyn Ferenc Ír királya.

Az ünnepségen Fenekes Károly, a Martyn család egyik rokona (dr. Földi Margit részéről) nyújtotta át azt a fényképet Michl Józsefnek, melyen a művész és felesége együtt látható, hogy ők ketten e fotó közvetítésével mindig jelen legyenek a nagyhatású festmények mellett.

Martyn Ferenc a huszadik század egyik legnagyobb mestere volt, életműve is átöleli az egész századot, hiszen 1899-ben született és 1986-ban hunyt el. Életének meghatározó momentuma, hogy Kaposvárott Rippl-Rónai József otthonában nevelkedett, s ő bíztatta arra is, hogy Franciaországban próbálja ki tehetségét. Így 1926-ban Martyn Ferenc már Párizsban volt, és hamarosan csatlakozott az akkori avantgard mozgalomhoz. Érdekes, hogy nincsenek alkotói korszakai, különféle stílusorientációi. Ahogy a ’20-as, ’30-as években kialakult festői stílusa, ez a nagyon elvont, lírai és lágy ecsetvonásokkal játszó festészet. Mindemellett zseniális grafikus és szobrász volt, fantasztikus művészeti írásai vannak. Számos tanítványa van, akiket a pécsi mesteriskolájában nevelt, akik jelenleg is továbbviszik a művészeti akadémia hagyományát. Martyn Ferenc második felesége, dr. Földi Margit tatai származású volt, így rengeteg időt töltöttek itt. Azzal, hogy a festményeket a városnak ajándékozta, valószínűleg az lehetett a szándéka, hogy Tatán is elinduljon valamiféle modern művészeti műhely, megteremtse egy „Szentendre-stílusú” kisváros képzőművészeti alapjait.