Oly távol, s mégis oly közel... Milyen volt Tata 1510-ben?

Tatára hívta össze az országgyűlést 1510-ben II. Ulászló király, amelyet a nyár derekán meg is tartottak. Nagyszabású ünnepségsorozattal emlékszik meg a város e jeles eseményről, minél szélesebb kitekintéssel. Milyen volt 500 éve a tatai vár? Mit viseltek a főurak és nemes hölgyek? Mit ettek? S hogyan? Például kézzel... S milyen politikai praktikákkal hozakodtak elő Európa befolyásos diplomatái a közelgő török invázió árnyékában? Csöppet sem tankönyvízű előadásokat hallottak a várban rendezett konferencián az érdeklődők!

Nem protokolláris formában szeretné azonban az önkormányzat megidézni ezt az időszakot, hanem eleven emlékekkel fűszerezetten, a historikus jelentőséget kapcsolva a hétköznapokhoz. A Kuny Domokos Megyei Múzeumban A diplomácia válaszútján címmel tartottak tudományos konferenciát az ominózus időszakról és eseményről, ahol csupa izgalmas és érdekes titkot ástak elő a múlt mélységes mély kútjából a szakavatott történészek. 

Már akkor is sok disznóság megesett a politikai cselszövények során, ezt bízvást leszögezhetjük! A tatai várban tartott konferencián szerencsére olyan történészek nyilatkoztak meg az 1510-iki esemény kapcsán, akik szellemes, szórakoztató és hiteles módon idézték meg azt az 500 évvel ezelőtti kort, amely egyfelől nagyon távoli, másfelől meg nem is annyira rég esett. Dr. C. Tóth Norbert Az út Tatáig címmel a korabeli országgyűlésekről értekezett, dr. Lakatos Bálint az ügy diplomáciai hátteréről beszélt, dr. Neumann Tibor a tatai vár és várnagyainak históriáját foglalta össze, s dr. Buzás Gergely a vár akkor arculatát mutatta be, utóbbi persze a számítógép segítségével "építette fel" a várat. Színes, szélesvásznú vetített képen sétált a közönség az árkádok alatt, gyönyörködött a faragott famennyezetekben, mélázott a bástyatornyokon. Mert erre vágyik és vágyna mindenki, s ezért akkora a sikere a történelmi filmeknek, amelyek képileg is visszavisznek a múltba.Sajnos, a gazdag országokban leginkább.Így jobban ismerjük mi, magyarok az ír, a kelta, vagy a frank múltat, mint a legalább olyan érdekes magyar történelmet.

A történelmi háttér röviden: Mátyás király meghal 1490-ben, őt követi a trónon a Jagelló-vérből való II.Ulászló király, akit Dobzse Lászlóként említ a históriás emlékezet. E király ugyan nem örvend népszerűségnek, bár szép férfi volt, a reneszánsz művészetek pártolója, s három feleséget fogyasztott el. Elvette Mátyás özvegyét, Beatrixot is, de szándékosan formai hibát vétetett az őket összeadó Bakócz Tamás püspökkel, hogy aztán érvényteleníthessék a frigyet - politikai magánéleti pletykákkal bőven szolgál minden nemzet történelme! Az 1510-es országgyűlést eredetileg Székesfehérvárra szánták, de a pestisjárvány miatt biztonságosabbnak tűnt Tata, így ide érkeztek a főrendek és a köznemesek képviselői. A franciák és a német-római császárszág azt szerette volna, ha a magyarok szövetkeznének velük a Velencei Köztársaság ellen, cserébe felkínálták Dalmáciát. II. Ulászló szabódott dönteni, mert a törökök elleni harcban Velence szövetséges volt, így végül szóban megegyeztek a csatlakozásban, ám a gyakorlatban nem történt semmi. Ó, még hogy semmi! Az 1526-os mohácsi vész, amely 150 évre megpecsételte Magyarország sorsát! E tragédiához képest mi volt e politikai huza-vona?

De lássuk egy kicsit a mindennapokat 1510-ben! Utak lényegében nincsenek, csak kitaposott ösvények és kijárt szekérutak, lóháton, szekérrel, kocsival közlekednek az útonlevők. Amerika felfedezése (1492) után vagyunk, de még ebből semmi nem érzékelhető Európában. Nincs burgonya, paprika, paradicsom, nincs dohány és kukorica. És mindenki katolikus, mivel Luther Márton 1517-es reformációs követeléseinek is előtte vagyunk. Bécstől Tatáig majd egy hétig tart az út, ám itt vezet el azóta is a főút, az M1-es, Tóvárost átszeli, mondta el a fiatal történész, Lakatos Bálint. A helyi mezővárosi polgárok éltek a lehetőséggel, vendégfogadó több is működött. Akár egy rusztikus kocsma, úgy festhetett mindegyik, kiadó szobákkal, istállókkal, abrakkal a lovaknak. A szolgáltatás színvonalától függött az ár, hisz kinek szalmazsák jutott a pajtában, kinek vetett ágy a szobákban. A kutatóknak nincs könnyű dolguk a korról hitelt érdemlő leírásokat találni, a török időkben, s utána is annyi dokumentum elpusztult, hiába volt már elég fejlett írásbeliség a magyarok honában akkoriban.

A vármúzeumban kiállított 1500 környékéről való férfi és női öltözék kapcsán a Kuny Domokos Múzeum munkatársa, a szintén fiatal Schmidtmayer Richárd beszélt - lám, a középkorosok között sok a fiatal, s bőven jut feltárnivalójuk! A nők nem viselnek még fűzőt, de magasított, karcsú derekat varrnak a varrónők és szabómesterek, a gazdagok selyemben, bársonyban, drága kelmékben járnak. A férfiruha sokban különbözik a mai férfiviselettől, mert a 19-20. századra a polgári stílus hódított tért, így eltűntek a korábbi fazonok, élkénk színek, a tobzódások az erősebb nem ruhatárából. Ekkorra lassan divatba jön a török eredetű csizma, kedvelik a nemes prémeket, az arany- és ezüstszálat, de persze a köznép egyszerű, szövött gyapjút és vásznat visel. A jobbmódú jobbágyok ugyan megengedhették maguknak az angol posztóból varrott ruhát. S néhány szó a konyháról és az egészségről. Ekkoriban kezdik főzni a mártásokat, s a kés mellé megérkeznek az evőeszközök, s vele a fogromlás - ezt bizonyították az antropológusok. Galeotto Marzio leírja, hogy a nemes urak malac módra ettek, kivéve Mátyás királyt, aki még a sáfrányos lével sem csöpögtette le magát.

Kézzel fogható bizonyítékunk és tárgyi emlékünk a tatai 1510-es országgyűlésről a díszkard, amelyet II. Ulászló király kapott II. Gyula pápától, s amely csodálatos módon túlélte a magyar történelem vérzivatarait. A Nemzeti Múzeumban őrzik a díszfegyvert, amelyet persze nem ok nélkül küldött el a pápa a magyar királynak. Azért, hogy szövetkezzék a franciákkal és a német-római érdekek mentén Velence ellen, de a magyarok inkább kimaradtak volna ebből a dologból. S így lett, mert így hozta a sors. II. Ulászló 1516-ban Budán meghal, s közben 1514-ben még a Dózsa-féle parasztháború is belerobban a magyar történelembe, a maga következményeivel. Ulászló fia, II. Lajos következik a trónon, aki 1526-ban a török invázió alatt, a mohácsi vész süvítő fekete napján, belefullad a Csele-patakba. De ez már egy másik történet.

A képen Michl József tatai polgármester mellett áll C. Tóth Norbert, a középkori ruhás hölgy mellett pedig Neumann Tibor, Buzás Gergely, előttük a kép kompozíciója kedvéért féltérdre ereszkedvén Lakatos Bálint