Wittner Mária is a tataiakkal emlékezett

A nőként életében legendássá vált szabadságharcos Wittner Mária is részt vett a hagyományos október 26-iki tatai megemlékezésen, amely az 1956-os forradalom évfordulóján, illetve tatai nyitányának napján kezdődött a Kossuth téren. Michl József tatai polgármester, országgyűlési képviselő és a testület hívta meg az immár szintén az országgyűlésben helyet foglaló Fidesz-KDNP-s képviselő asszonyt, hogy az egykori jeles helyszíneken vonuljon végig a tisztelgő menettel.

 Közben fáklyák lobbantak, idősek és diákok vittek zászlókat, virágokat, s megidézték a forradalom tatai kezdetét, amikor a rendőrség belelőtt a szabadságért felkelők sorába. A polgármester kiemelt tisztelettel köszöntötte az idén kitüntetett Kiss Bélát, akit tizenkét év börtönnel sújtottak 1957-ben, ebből hat évet leült, majd huszonhét esztendeig a föld mélyén, bányászként kereste kenyerét családjának.

A hét helyszín első állomása idén is a jelenlegi Református Gimnázium volt, ahol néhai dr. Némethi László ügyvéd emléktábláját helyezték el a forradalom 50. évfordulóján a mostani gimnáziumi épület falán. A jogvégzett férfiú 1954-től lakott és dolgozott tatán, a forradalom idején a Nemzeti Tanács elnökének kérték őt fel. Elvállalta a a nagy felelősséggel járó megbízatást, hiszen egy felkelést kézben tartani mindig nagyon kockázatos. Némethi László a közrendért, köznyugalomért vállalt elsősorban felelősséget, amely e tiszta forradalom idején Tatán nem ütközött nehézségbe. Az október 26-dikai vérengzést sem a felkelők, hanem a rendőrök gyilkos golyói okozták, amint azt a tatai kórház akkori ügyeletes orvosa, dr. Vánkos László is megerősített személyes emlékei alapján. Némethi ügyvédet is 1957-ben tartóztatták le, s ítélték börtönre.

 

A Kossuth téri emléktáblánál Wittner Mária röviden és csöndesen emlékezett meg az 55 évvel ezelőtti események nagyszerűségéről, s tragédiájáról, a kivégzett bajtársakról. "Ők kétszer haltak meg" - mondotta a képviselő asszony, aki fiatal felkelőként maga is a szabadság ügye mellé szegődött. Mivel a börtönévek alatt férfitársainál is keményebb magatartást tanúsított, hosszabb ideig tartott zárva tartása, gyermekét elvették tőle, s a rendszerváltásig a hatalom minden módon akadályozta és korlátozta őt. Közismert mai keménysége és kérlelhetetlensége az egykori elnyomókkal és a diktatúra haszonélvezőivel kapcsolatban. Ezúttal a gyász és a belső szomorúság hatotta át szavait. "Az első halálukat a kivégzéssel okozták a hősöknek, a másodikat pedig azzal, hogy  a végtisztességet a temetéssel sem adták meg nekik. Közös sírba, összekötözve, olykor arccal lefelé hantolták el őket, többségüket jeltelen sírba vetették" - utalt az ősi parancs megszegőire.

1956. október 23-dikájára ne csupán minden esztendő október 23-dikáján, s a november 4-iki leverésig tartó időkben emlékezzünk, mondta, hanem mindig tartsuk ébren történelmi emlékezetünkben azokat a hősies napokat, órákat! Számára minden forradalmár egy életen át a társa, emlékeinek és gondolatainak kísérője, vallott elkötelezettségéről Wittner Mária.