A közigazgatás közelről

Magyary Zoltán megállapításai ma is időszerűek

A közigazgatás színe-java, régióbeli szakemberek, polgármesterek, jegyzők, képviselők, érdeklődő civilek vettek részt a tatai polgármesteri hivatalban tartott június 10-ikei konferencián, amelyet Magyary Zoltán születésének 121. évfordulója alkalmából szerveztek.

A közigazgatás reformját és időszerű kérdéseit taglaló előadások során meghökkentő felismerésre jutottak a meghívottak, midőn megállapították, hogy Magyarynak a 30-as években tett megállapításai közül számos ma éppoly időszerű, mint hetven éve volt! A közigatási reformok aktuális kérdéseivel kapcsolatos előadások hangzottak el Tatán szakértő hallgatóság jelenlétében, amelyet Michl József, tata polgármestere és Völner Pál, Komárom-Esztergom megye közgyűlési elnöke nyitott meg. Gelencsér József, a Közép-Dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője idézte meg a tatai születésű, zseniális közigazgatási tudós emlékét, aki 1931-ben közigazgatási kormánybiztosként tevékenykedett, államtudományi és jogi végzettség, valamint négy idegen nyelv birtokában fejtett ki munkát a magyar közigazgatás megújítása érdekében.

A Trianoni veszteségből nehezen felocsúdó, megcsonkított ország közigazgatásának is észhez kellett térni, csakúgy, mint minden más tekintetben újraszervezni a maradék rendszereket. _ Magyary nagy hangsúlyt fektetett a közigazgatási reformok kapcsán a változtatások előtti tényfeltárásról, azaz a terápiát a diagnózis felállításának kell megelőznie _ mondta Gelencsér József. _ A közigazgatás és az ember című tanulmányában ma is aktuális gondolatokat olvashatunk, miként a Magyar közigazgatás című másik munkája is alapműnek tekinthető. Magyary Zoltán hangsúlyozta, hogy a közigazgatás az emberekért van, s a közösség, a vármegye és a nemzet érdekeit hivatalból kell szem előtt tartania a közigazgatásban dolgozó valamennyi szereplőnek. Ezen alapelvekhez kapcsolódóan alkalmazandó az eredményesség, a gazdaságosság, a jogszerűség, a szakszerűség és az aktív kezdeményezés követelménye e szakmai szférában _ tette hozzá Gelencsér József. Izgalmas kérdéseket elemzett Pálné Kovács Ilona egyetemi tanár, az MTA kutatási központja szakembere, valamint Somlyódyné Pfeil Edit tudományos munkatárs kolléganője a közigazgatási, s ezen belül a kistérségi reformokról.

A manapság is sokat hangoztatott integrációt Magyary Zoltán definiálta mint szervezési elvet, már 1935-ben. Hazánkban abban az esztendőben 149 járásba tömörültek a települések, 1983-ra már csak 83 járás működött a közigazgatási rendszerben, hogy aztán 1984-re végleg megszűnjenek. 1990 után megalakult az új önkormányzati rendszer, ráépülve természetesen a korábbi szervezeti szerkezetre. Mostanra megszületettek a kistérségek, s az önkéntes társulások révén a többcélú kistérségi társulások. Erős a törekvés az esélyegyenlőség megteremtésére a közigazgatásban, a cél, hogy mindenütt azonos színvonalú közigatási szolgáltatásban részesülhessen az állampolgár. Számos kistérségi együttműködés ma még konfliktusokkal terhelt, vagy valódi cél és feladat nélkül vergődik. Az anyagi nehézségek sem használnak a reformnak, amely gyorsan, nem szerves fejlődést követve történik, hanem erőltetett ütemben, alkalmasint ellentmondásos utasítások és kísérletező törekvések mentén.

(Zs. M.)