Párizs megér egy misét?

Párizs megér egy misét, hangzott IV. (Bourbon) Henrik francia király híres kijelentése 1593-ban, amikor trónja megtartása végett áttért a katolikus hitre, de a gyakorlatban protestáns maradt. Számunkra, ha nem is ennyit, de húszórás utazást és egy hét kialvatlanságot mindenképpen megért a francia főváros.

 

2009. október 22-én este nyolckor indult a várva várt kaland Franciaországba - az Autumn Trip France 2009 - melyet Tata Város Diákönkormányzata szervezett a tavalyi, nagy sikerű római út méltó folytatásaként. Az út idén is a tatai középiskolások közötti kapcsolatépítés jegyében telt, így együtt utaztak az Eötvös József Gimnázium és Kollégium, a Talentum Általános Iskola, Gimnázium és Kézműves Szakiskola, valamint a Tatai Református Gimnázium diákjai.

 

Október 23-án a délutáni órákban érkeztünk meg szállásunkra, miután keresztülverekedtük magunkat a német és osztrák autópályákon, valamint áthaladtunk az I. világháború franciaországi helyszínein, az ősz színeibe hajló francia erdőségeken. A kempingbe érve Varga András önkormányzati képviselő úr vezetésével egy bensőséges hangulatú műsor keretében megemlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról, a hős pesti srácokról, az elmúlt rendszer bűneiről. A megemlékezésen az iskolák diákjai együtt és büszkén énekelték el a Himnuszt.

 

Első párizsi napunkon a világhírű Louvre múzeumot tekinthettük meg, ahol közelről is szemügyre vehettük az olyan - eddig csak a történelemkönyvek és képes albumok lapjairól ismerős - történelmi emlékeket és műalkotásokat, mint Hammurápi törvényoszlopát, a Milói Vénuszt, Eugène Delacroix A szabadság vezeti a népet című híres képét, s persze a múzeum egyik legnépszerűbb kiállítási darabját: a Mona Lisát. A földkerekség egyik legnagyobb gyűjteményének késő délutánba nyúló meglátogatása után kellemes sétát tettünk a Szajna partján egészen az Ile de la Cité szigeten fekvő Notre-Dame gótikus katedrálisáig. Hamarosan leszállt az est és megtudhattuk, miért hívják Párizst a „fények városának”. A Szajnán tett hajókirándulásunkon pompás látványt nyújtottak a folyó jobb és bal partján elhelyezkedő kivilágított épületek, amelyek közül kecsesen nyújtózott a magasba a díszkivilágítást kapott Eiffel-torony. A nap végére még ráadásként útba ejtettük az egyszerre meghökkentő és zseniális Pompidou központot. Másnap fejet hajtottunk Napóleon sírja előtt, ugyanis a korzikai nemes ifjoncból Európa urává lett császár sírja a földszint alatt helyezkedik el az Invalidusok templomában. Délután kettőre voltunk hivatalosak az utazásunk talán legnagyobb élményéhez, a Gustave Eiffel tervezte mérnöki csodához, az Eiffel-toronyhoz. Kevesen tudják, hogy alkotója hatalmas harcot vívott a párizsiakkal a torony megépítése okán, csak a lakosság elenyésző része támogatta az akkoriban idegennek ható vasmonstrumot a főváros szívében. Mára már azonban Franciaország és a város egyik legnagyobb turistaattrakciója az építmény. A lift a második szinten tett ki bennünket, ahonnan a bátrabbak továbbemelkedhettek a háromszáz méter magasan lévő csúcskilátóba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a város egészére. Az „Öreg Hölgy” becenevű mérnöki csodán eltöltött pár óra után az edzettebbek megkísérelhették a lépcsőzést a második szintről a torony lábához, a kényelmesebbek a liftet választották.

 

A torony aljában színes vásári forgatagban- utcai táncosok, szőnyegről különféle színű és méretű Eiffel-torony modelleket árusító utcai bizniszmenek és az ínycsiklandó palacsintát, a crêpe-t áruló büfések és egy rezesbanda által alkotott felfordulásban találtuk magunkat. A nap tartogatott számunkra még egy meglepetést, a Diadalívet, melynek egyik belső oldalán felfedezhettük a Győr város nevét, majd az éjszakai Champs-Élysées, Párizs leghíresebb és legdrágább sugárútjának látképében lelhettük örömünket, így a páratlan látvány megérte az összesen 284 lépcsőt. Az utazás harmadik napján a kicsinynek nem nevezhető, mintegy hetvenegy főt számláló csapatunk kettévált, így a csoport egyik fele Eurodisney-be, míg a többiek a belvárosba látogattak. A belvárosba látogatóknak ezen napon nyílt alkalmuk hosszabb szabadidőre, amelyet vásárlással, a francia konyha ételeinek megismerésével és egyéb látnivalók meglátogatásával töltöttek a Latin negyedben, a Sorbonne-on, a Concorde téren, a Tuileriák kertjében és a Champs-Élysées sugárúton.

 

A Eurodisneyben mesevilágba csöppent a társaság, hihetetlen, hogy egy már majdnem felnőtt ember is mennyire tudja élvezni ezt a professzionális meseparkot, ahol felülhettek Indiana Jones hullámvasútjára, felmászhattak Csipkerózsika kastélyába, a fiúknak külön nagy örömet okozott a Star Wars szimulátor. Szó, ami szó, gyorsan eltelt ez a nap is Mickey és barátai társaságában. Október 27-ére virradóan szomorúan konstatáltuk, hogy ez az utolsó napunk Párizsban, de még így is több fontos helyszín várt ránk. Ellátogattunk a városon kívül fekvő versailles-i kastélyba, amelynek parkjában lévő Trianon palotáknál emlékeztünk a trianoni békeszerződés aláírására. Következő desztinációnk a Montmartre, pontosabban a neoromán stílusban épült Sacré Coeur bazilika és a Moulin Rouge éjszakai mulató nevével fémjelzett vigalmi negyed volt. Itt még megvehettük az utolsó szuveníreket a családnak, barátoknak, nem beszélve a finoman szólva jellegzetes szagú francia camembert-ről, melyet az utastérbe is megpróbáltak becsempészni páran. Készítettünk még néhány iwiw- és Myvip-gyanús képet, majd robogtunk a szállásunkra. A szervezők és az utazók számára is élvezetes majdnem egy hét érdemi része ezzel véget ért. Már csak a tapasztalatok kiértékelése és a busszal megtett hazaút maradt. Ki kell emelnünk a jó hangulatú esti beszélgetéseket, a közös szórakozást, mellyel a diákok bebizonyították, hogy igaztalan a közhiedelem, miszerint bármilyen ellentét állana fent a tatai gimnáziumok között. Úgy gondoljuk, hogy a társaság érettsége és fegyelmezettsége még a tavalyi csoportét is felülmúlta és egy jó kis közösség alakult ki a hét nap során.

 

A „Párizs-feeling” átélését segítették még az utazás logójával ellátott egyedi tervezésű pólók és az út honlapja a www.parizs2009.atw.hu is, melyen a látogató megtekintheti az úton készített képeket. Külön köszönet illeti az utazásért Tata Város Önkormányzatát, a TAVIDÖK-öt, Varga András képviselő urat és a szervezésben résztvevőket: Bánáti Norbertet, Bocska Dávidot, Bóka Beát, Király Fannit, Labossa Bencét, Labossa Lajost és Nagy Viktort.

 

Labossa Lajos