A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

Megjelent Körmendi Géza: Emlékek az életemből című könyve

A Kuny Domokos Múzeum kiadásában jelent meg Körmendi Géza: Emlékek az életemből című könyve, melyet online eseményen mutattak be az érdeklődőknek december 16-án a Városháza dísztermében.

 

Ahogyan a kiadvány Körmendi Izabella által írt előszavában is olvasható, Körmendi Géza visszaemlékezéseit az általa papírra vetett formában adja közre a könyv az elejétől a végéig, a tartalomjegyzéktől a lábjegyzetekig változatlan formában. Körmendi Géza nyugdíjas éveitől kezdve párhuzamosan dolgozott a könyvein és emlékiratain. Nem egyszerre, és nem az események időrendjében keletkeztek a történetek, hanem ahogy felvillantak az emlékezetében. Később rendszerezte, szerkesztette meg a könyvben található formában őket. Az emlékirat hét nagy fejezetbe tömöríti az ötvenhárom történetet és egy hosszabb novellát, pár éves korától kezdve 1989 augusztusáig, 60 éves koráig.

A Kuny Domokos Múzeum és Tata Város Önkormányzata szervezésében - tekintettel a járványhelyzetre - egy online eseményen mutatták be a könyvet december 16-án a Városháza dísztermében. Az eseményen Michl József polgármester, Dr. Schmidtmayer Richárd, a Kuny Domokos Múzeum igazgatója és Körmendi Izabella, Körmendi Géza lánya, s egyben a könyv szerkesztője vett részt.

Körmendi Izabella a Városházán a következőképpen mutatta be az „Emlékek az életemből” című könyvet:

„Ünneplésre készülünk, hiszen egy könyvbemutató mindig a kultúra ünnepét is jelenti egyben. Most éppen Körmendi Géza utolsó, önéletrajzi ihletésű könyve jelent meg „Emlékek az életemből” címmel.

Bocsássák meg nekem, hogy a papírt hívom segítségül, de az édesapámra való emlékezéstől lehet, hogy csak félmondatokat tudnék kinyögni. Talán így kerekebb lesz a mondandóm.

Nyugodtan mondhatom, hogy Körmendi Gézától bizony nem ilyen könyvbemutatókhoz szoktunk. A helyzet furcsaságához tartozik, hogy éppen a legfontosabb, az élő publikum hiányzik, bár igaz, hogy a tv segítségével most talán még több tatait szólíthatunk meg.

Könyvének bemutatása természetesen nem lehetséges anélkül, hogy őt magát, jellegzetes alakját is fel ne idéznénk. A valamiképpen minden helyzetben nyugalmat árasztó, derűs, mesélős, mosolygós, Alma Máteres lényét. Ha ő itt lenne, biztosak lehetnénk abban, hogy felülemelkedne minden éppen aktuális körülményen, és így a mindenkori, a klasszikus emberi értékekről hallhatnánk tőle. Arról az útról, amin félelem nélkül mindannyiunknak járni érdemes. 

Körmendi Géza különleges egyénisége - az előadásai közben - szinte mindig megteremtette azt a kifinomult varázslatot, amire az emberi léleknek olyannyira szüksége van. Ami a lélek felfrissülését szolgálja, amivel aztán tovább lehet lendülni a mindennapok monotóniáján, nehézségein, amitől a lélek képes megújulni is. Ezért vártuk annyira az előadásait, a könyvbemutatóit, akárcsak a játékra váró kisgyermekek...

És a csoda - mindig megtörtént.

No, kérem szépen – mondaná ő -, de nem ezért jöttünk, hanem beszéljünk most a könyvről, ami nem tudományos, nem néprajzi, nem történészi ihletettségű, hanem egész egyszerűen a gyermekkoráról, ifjúságának világáról és életének egyéb mozzanatairól szóló történetek, fabulák sorozata 60 éves koráig.       

Hangozzék el néhány szárazabb adat is:

például, hogy a könyv A5-os méretű, kemény kötésű, gyönyörű kettős borítóval ellátott, ami Árendás József grafikustervező munkáját dicséri.

Az „Emlékek az életemből” hat nagy fejezetbe tömöríti az ötvenhárom történetet és egy hosszabb novellát. Pár éves korától kezdve 1989 augusztusáig.

A benne található fejezetek a következők:

-         Üzenetek a gyermekkorból                                               6 történettel

-         Történetek a diákévekből                                                 15

-         A II. Világháborúban                                                       6 plusz 1

-         Kegyelmi időt kaptam                                                      4

-         Az 56-os forradalom Tatán, ahogyan én láttam                5

-         Az első utam Angliába                                                     9

-         A második angliai utam                                                    6

és más, családi vonatkozású leírások kaptak helyet a könyvben.

Valamint dr. Kemecsi Lajos életmű összefoglalója „Dr. Körmendi Géza emlékezete” címmel, és az általa összeállított Körmendi Géza díjainak jegyzéke.

A gondolat – hogy annyi más után az életéről írjon könyvet – már régen megfogant édesapámban. Élete utolsó éveiben fogott hozzá, és időről – időre dolgozott rajta. Nem szabályos biográfiát tart majd kezében az olvasó, hanem emlék történeteket. Ahogyan a valóságban is felvillan bennünk egy - egy régi esemény vagy személy képe, ő a sajátjait fűzte egybe időrendben.

Körmendi Géza dédelgetett könyve ez, amiről persze nem sejthette, hogy kiadásra kerül-e, vagy a fiók mélyén marad. Hogy mégsem így történt, az talán Sinkó Ildikó könyvtárigazgatónak és Kövesdi Mónika művészettörténésznek köszönhető, akik tudtak a kéziratról, aminek a kiadását aztán Michl József polgármester úr kezdte szorgalmazni.

Nem mondtam egészen igazat azzal, hogy nem néprajzi - tudományos jellegű a könyv, mert a bőréből kibújni senki sem tud. Körmendi Géza sem. A sűrűn szedett lábjegyzetekben található rengeteg forrásértékű adat személyekről, házakról nevekkel, részletes leírásokkal gondoskodik róla, hogy a jövőnek megőrizze mindazt, amit ő még tudott. Sokan magukra vagy nagyszüleikre ismerhetnek a régi Komáromi utca lakói közül, vagy például a Macskari közre, az eredeti Szent Erzsébet kórházra és orvosaira, a Wágner és Kristály uszodára.

Remélem, sokan kíváncsiak a 700 példányban, igazán színvonalasan kinyomtatott szép könyvre.

Végére hagytam, hogy családunk nevében szeretnék köszönetet mondani első sorban a Kuny Domokos Múzeumnak a kiadás finanszírozásáért, az Argumentum nyomdának a színvonalas megjelenésért, az igazgató Láng András kedves és szakszerű útmutatásaiért, Árendás József Munkácsy Mihály- díjas grafikustervező, érdemes művész, akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanárnak a különleges borítótervért, valamint mindazoknak, akik önzetlenül segédkeztek a kiadvány létrehozásában: Dr. Kemecsi Lajosnak, a Néprajzi Múzeum főigazgatójának, Kövesdi Mónikának könyvkiadói tapasztalatainak megosztásáért, hasznos tanácsaiért.  Az általa megírt kimaradt fülszöveget pótolni fogjuk, valamint Varga Edit fotósnak, aki a könyvben megjelenő képeknél segédkezett.

Igen, az érdeklődőknek elmondhatom, hogy a könyvben több - eddig még meg nem jelent - képet láthatnak Körmendi Gézáról. Gondolom, erre is sokan kíváncsiak.

Végezetül szeretném az ismertetést két rövid idézettel zárni, magából a könyvből, ízelítőül, ezzel is bepillantást engedve abba a világba, ami Körmendi Géza visszaemlékezéseiben megjelenik. A Cserebogarak és a Kálvária-domb című történetből.

„Ebben a pillanatban, mintegy varázsütésre a négy cserebogár, élve a szabadulás lehetőségével, szárnyat bontott, és felemelkedve magukkal vitték a gyufásdoboz alját. A látványtól megdermedt az osztály. A hirtelen támadt csendben nem mertünk felnézni. Néha óvatosan fel-felpillantottunk a különleges repülő alakulatra. A cserebogarak a katedra fölé érkeztek, amikor bekövetkezett a tragédia. Az addig egy irányba repülő bogarak egymástól szabadulva széthúztak, s a gyufásdoboz zuhanórepülésbe rántotta őket, és telibe találták a célpontot, tanár úr kezét. A becsapódáskor önkéntelenül behúztuk a nyakunkat. Többen lefeküdtek a padra. Félelmünk elnyomta a kitörni készült nevetésünket.”

A másik pedig:

„Emlékezni arra szeretünk, ami régen elmúlt, de számunkra nagyon kedves volt. A bennünket körülvevő tájat, emberi alkotást megcsodáljuk és elraktározzuk agyunk titkos rekeszébe, hogy évtizedek múltán annál élesebben felidézzük. Így vagyok a Kálvária dombbal, ahogyan egymás között neveztük: a Kálesszal. Megrohannak a diákkori emlékek, amikor a középkori templomnak a föld színétől fél méter magasra felrakott alapfalán ülve körülnézek.”

Ahogyan Édesapám megőrizte emlékezetében a régvolt házakat, eseményeket, embereket, úgy őrizzük meg mi is őt az emlékeinkben olyannak, amilyennek ismertük Őt. Köszönöm a lehetőséget, hogy mindezt elmondhattam Önöknek.”

Michl József polgármester az online könyvbemutató kapcsán úgy nyilatkozott: - Körmendi Géza bácsit mindenki ismerte Tatán. Számos helytörténeti munkával tisztelte meg szülővárosát és nem csak szakmai indíttatásból írt róla anyagokat, hanem azért is, mert nagyon-nagyon szerette az otthonát. Egy igazi patrióta volt, akinél Tata mindig a legfelső polcon szerepelt, s mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb információt megossza velünk. Követendő gondolat az, hogy a tudást itt hagyjuk az utókornak, ennek pedig szép példája az „Emlékek az életemből” című könyv. A városvezető hozzátette: - nagyon köszönöm a Körmendi család tagjainak, hogy megkerestek minket és mindent megtettek a könyv megszületésének érdekében. Emellett köszönet a kiadónak Dr. Schmidtmayer Richárdnak, a Kuny Domokos Múzeum igazgatójának. A jó az lenne - fogalmazott Michl József - ha ez a könyv egy sorozat első kötete lenne, s a tatai patrióták, a tataiságot egész életükben tápláló és erősítő tataiak az életük összegzéseként egy szép könyvet írnának arról, hogy nekik mit jelent a városunk, és mi mindent szeretnének továbbadni ebből az utókornak.

Körmendi Géza: Emlékek az életemből című könyve megvásárolható az Agora Könyvesboltban és a Tourinform Irodában, az online könyvbemutatót az érdeklődők Tata Város Facebook oldalán tekinthetik meg.