A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

„Arad pedig a magyar Golgota…” - Az aradi vértanúkra emlékeztünk

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében idén is a Fenyő tér adott helyet az aradi vértanúk tiszteletére rendezett városi megemlékezésnek október 6-án.

 

A Fenyő téren álló emlékoszlopot a Szövetség Tatáért Alapítvány kezdeményezésére Cs. Kiss Ernő fafaragó alkotta. A 13 aradi vértanú portréjával díszített emlékoszlopot 2013. október 6-án avatták fel, idén pedig megújult, a helyreállítási munkákat Smídt Róbert fafaragóművész végezte el szőgyéni műhelyében.

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra - Aulich Lajosra, Damjanich Jánosra, Dessewffy Arisztidra, Kiss Ernőre, Knézich Károlyra, Lahner Györgyre, Lázár Vilmosra, Leiningen-Westerburg Károlyra, Nagysándor Józsefre, Poeltenberg Ernőre, Schweidel Józsefre, Török Ignácra, Vécsey Károlyra -, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékezünk.

A tatai eseményen Rigó Balázs mondott beszédet.  “Ne ásd föl a múltat a holtakért. Hagyd csöndesen pihenni őket, s inkább várj. Előbb, utóbb maguktól jelentkeznek szokásaik szerint.” – írta Rónay György költő. Jelentkeznek az Aradi Vértanúk is. Minden év október 6-án. Üzennek nekünk. Azt, amit az 1850-es években elterjed azon mondat üzent, amelynek kezdőbetűiből kiolvasható a 13 aradi mártír neve: "Pannonia Vergiss Deine Toten Nie, Als Kläger Leben Sie”. Azaz: „Magyarország, soha ne feledd szabadságharcunk áldozatait, hiszen mint gyilkosaik vádlói, örökké élnek ők!” E mondat kapcsán engedjék meg, hogy a most következőkben ne elsősorban az aradi tizenhármak alakját idézzem meg, hanem olyan hősökről ejtsek szót, akik a szimbólummá vált főtisztek árnyékában némileg háttérbe szorultak, és utaljak azokra az áldozatokra is, akik minden bizonnyal örökre a névtelenség homályába vesznek.” – kezdte beszédét Tata alpolgármestere, aki felidézte többek között a tatai születésű Mansbarth Antal csákberényi katolikus plébánost és Szikszay János ottani református lelkészt, akiket rögtönítélettel végezték ki Nagyigmándon. A két pap bűne az volt, hogy a szószékről a magyar kormány rendelete értelmében kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot, s állítólag népfelkelésre buzdították híveiket. Rigó Balázs a megemlékezésen úgy fogalmazott: - Október 6-a nemzeti gyásznap, az elszenvedett emberi és egyéb veszteségekről való megemlékezés ideje. Történelmi távlatokban nézve üzenete mégis bátorít, ösztönöz minket. Hiszen a levert, de nem elbukott szabadságharc, a nemzet történetében addig ismeretlen nagyságrendű megtorlás, a megaláztatások sora nem törte meg a magyarságot. Az 1867-es kiegyezés eredménye, a modern, polgári Magyarország megszilárdulása a reformkor szellemiségéből és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak véréből sarjadt. Így nem meglepő, hogy október hatodika már a neoabszolutizmus és a dualizmus korában a magyar függetlenségi mozgalom jelképes dátuma lett, s a későbbi időszakokban is az maradt. A két világháború között 1941-ben először ezen a napon rendeztek németellenes antifasiszta tüntetést a Batthyány-örökmécsesnek helyt adó téren, 1956-ban pedig a forradalom előjátékává vált a koncepciós perben kivégzett Rajk László október hatodikai újratemetése, s az, hogy a 150 ezres tömeg egy kisebb része a szertartást követően szintén a Batthyány - emlékműhöz vonult, ahol már rendszerellenes kijelentések is elhangzottak. A Haynauéhoz hasonló megtorlást hozó Kádár-korszakban az 1980-as években kibontakozó ellenzéki mozgalom fő találkozóhelyévé is a Batthyány -örökmécses vált, innen indult ki 1988. június 16-án az egyik legjelentősebb rendszerellenes demonstráció. A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján nem maradhat említés nélkül az sem, hogy az 1920 után létrejött utódállamokban igyekeztek eltüntetni a magyar szabadságért küzdők nyomait. Az aradi Szabadság-szobrot például a román hatóságok 1925-ben lebontották, és az emlékművet csak 2004-ben állították helyre. A Barabás Péter budapesti és bukaresti országgyűlési képviselő által ültetett 13 ágú eperfa helyén 1881-ben felállított aradi gránitobeliszk viszont megmaradt. Ceausescu diktatúrája idején környezetét igyekeztek méltatlanná tenni, sőt az is előfordult, hogy október 6-án a magyar nemzeti megemlékezés helyszínén autókrosszversenyt tartottak, és még a kilencvenes években is többször meggyalázták ismeretlenek, de máig áll, és hirdeti számunkra az aradi Golgota üzenetét, amit Kossuth Lajos 1890-ben így fogalmazott meg az aradi vértanúk emlékalbumába írt üdvözletében: „Arad pedig a magyar Golgota. Legyen a honszabadság mártírjainak halálával megszentelt földjének minden porszeme termékeny honszeretetben, miszerint a polgári erények törekvése által igazoltassék a magyar szabadság diadalában, amint a hit kitűzése által igazolva lett a keresztény vallás diadalában, hogy a kereszt a feltámadás jelképe”.

A megemlékezésen közreműködött: Jenei Márta, Petőházy Margit előadóművész, a Tatai Versbarátok Köre, Csölley Martin, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének szakos hallgatója, Tata Város Öveges József  tanulmányi ösztöndíjasa valamint a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara, Belső Máté vezetésével. Áldást mondott Farkas Balázs református lelkész és Frankó Mátyás evangélikus lelkész.