A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

A Városi Nyugdíjas Klub közleménye

Kedves Klubtársaim!

Március 23-i, hétfői klubdélutánunk meghívott vendége Csákai László a Szomódi Református Egyházközség lelkipásztora kérésünkre leírta előadását, melyet az alábbiakban továbbítunk klubtagjainknak.

 

Kedves Nyugdíjas klub Tagjai, kedves Testvéreim!

 

A mai napon mentem volna Önök közé egy kis beszélgetésre valamint előadást tartani, de a kialakult járványügyi helyzet miatt sajnos ez a találkozás elmarad!

Nagyon, nagyon sajnálom, mert mindig is a kedvenc szolgálataim közé tartozott, ha egy kedves nyugdíjas csapat meghívott maguk közé!

Bízom abban, hogy mihamarabb létrejöhet a találkozásunk és megismerjük egymást!

Az önkéntes és most már felszólításra történő karantént pedig bízom benne komoly „Isten élményben” gazdagíthatom Önök számára a következő történettel, melyet alább közölni fogok, s mely nem is lehet aktuálisabb, mint ebben a helyzetben.

Előadásom címe lett volna a Nagyböjt és a Húsvét eseményeinek hitünk számára fontos, lényeges pontjai, melybe még belevettem volna előzményként a Karácsony üzenetét is:” Hogy miért kellett Istennek emberré lennie?”

De most ezt az előadást lejjebb nem közlöm, mert bízom benne, előbb vagy utóbb létrejöhet közös találkozásunk és alkalmunk!

Isten áldja Önöket, vigyázzanak magukra, és higgyenek benne, hogy a Mindenható Isten is vigyáz magukra!

Hallottam, hogy az orvos javaslatára egy nyugdíjas beteg azt mondta:

Doktor úr betartottam utasítását, miszerint napi 2dl céklalevet és fél liter bort igyak!

Mire az orvos: De uram én azt mondtam, hogy napi 2dl bort és fél liter céklalevet igyon.

Hú, akkor én valamit félrehallottam, mondja az öreg! Majd folytatja:

Doktor, nem akar valami hasonló receptet ajánlani a hallásomra is???

Komolyra fordítva a szót:

                                                                A VÍRUS

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot.

Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.

Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet.

Most már nem csak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek.

A miniszterelnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön.

De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt?

És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.

A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a híradó műsorát. Egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Megérkezett a vírus Európába is.

Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel  Magyarország miniszterelnöke bejelenti: „A nemzet biztonságának érdekében lezárják a határokat.” Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: „Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!” Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő Budapest egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában.

Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta.

Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját: „Apu, az én nevemet kiabálja a férfi.”

És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat.

„ Egy pillanat! Álljon meg!” kiáltasz rá, mire azt válaszolják:

­„Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. .Úgy tűnik, hogy megfelelő a vértípusa.”

Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja:

„Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert.”

Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet.

De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:

„Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot.”

Elkezded aláírni, aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.       

– M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?

És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik.

– Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz.

Megdöbbenve válaszolsz:

  – De-de... ezt maga nem értheti! Ő AZ EGYETLEN FIAM!

– Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van.

– Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?

– Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?  

Tompa csöndben aláírod.

Aztán megkérdezi az orvos:

– Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?

Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi:

– Apa? Anya? Mi történik itt?

Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki:

– Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan    történjen veled, ami elkerülhető! Érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi:

– Apa!? Anya!? MIÉRT HAGYTATOK EL ENGEM?!

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van,

vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész.

Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani:

ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN, JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban?

„A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT?

HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?”

János 3.16.-17.: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”

Isten áldását kívánva, szeretettel: Csákai László református lelkész

Szomód, 2020. 03. 23.

Nagytiszteletű Parókus Úr!

Nagyon köszönjük az elmélkedést, amely mindnyájunkat meghatott.

Méltó példa a Megváltásra.

Tagjaink kb. felének (120 fő körül) van internet hozzáférése, akiknek elküldjük a Homíliát. Ha a Jóisten megszünteti pünkösd ünnepéig a járványt, a nyári szünet előtt meg szeretnénk ismét hívni a Nagytiszteletű Urat előadásra, a pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatban.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk Pilinszky János versrészletével:

„…Mert megölhették hitvány gyilkosok,

     és megszűnhetett dobogni szíve

     Harmadnapra legyőzte a halált,

     Et resurrexit tertia die”

A Városi Nyugdíjas Klub Ügyvezető Elnöksége és Tagjai nevében:

                                                                                                    Kun Imre klubelnök