A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

A Városi Nyugdíjas Klub megemlékezése a forradalom és szabadságharc 172. évfordulóján

Kedves Klubtársak! A járvány miatt a meghirdetett ünneplés elmaradt, de az ünnep nem. Amíg nem tudunk biztonságos körülmények között személyesen találkozni, a megszokottól eltérő formában fogjuk folytatni programjainkat.

 

 

Az alábbiakban 1848. március 15-éről, legnagyobb nemzeti ünnepünkről az egész Európát megmozgató „Népek Tavaszáról” szeretnék szólni klubtársaimhoz. A tavalyi évben a forradalom és szabadságharc egyik legnevesebb tábornokáról, Görgey Arthurról szóltam az ünnepi beszédemben.

Most a lengyel származású Bem József tábornokra emlékezünk az ünnep kapcsán.

1848 januárjában kitört a forradalom az olasz Palermóban. Február 22-én Párizsban, március 13-án Bécsben, március 15-én Pesten, március 18-án Berlinben és Milánóban, március 22-én Velencében, majd június 12-én Prágában. Fél Európa forrongott. Elérkezett a „Népek Tavasza”, amint a forradalmakat a lánglelkű költőnk jellemezte.

A forradalmakra az elnyomó hatalom mindenhol fegyverrel válaszolt. Egyedül a magyar forradalom volt vér nélküli. Sajnálatos módon az osztrák uralkodó ház felbíztatta a hazánkban élő nemzetiségeket és a magyar forradalmat is le akarta verni a segítségükkel. Batthyány Lajos gróf, az első szabadon választott magyar miniszterelnök mindent megtett az önálló magyar honvédség megteremtéséért. Ekkor érkezett meg a bécsi forradalom leverésének híre Magyarországra. A forradalmárok segítségére sietett a lengyel származású Bem József tábornok. Az alábbiakban a hős tábornokra szeretnék emlékezni. 

Bem József Zakariás 1794. március 14-én született a mai Dél-Lengyelországban, Tarnów városában. Bem fiatal korától kezdve a katonai pályát választotta életcéljául. Varsóban műszaki-és tüzér iskolában tanult. 1812-ben részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában. Tüzérként harcolt az oroszok ellen az 1831. évi lengyel felkelés során is. Kitűnt vitézségével az osztrolenkai ütközetben. Petőfi Sándor ezért nevezte őt „Osztrolenka véres csillagának”. Bem később Párizsba emigrált. Élete fő céljának ekkor már Lengyelország felszabadítását tekintette. Önkéntesként megjelent Európa több függetlenségi háborújában. 1848 októberében Bécsben tűnt fel az egyik legnagyobb felkelő csapat élén. A második bécsi felkelés leverése után Magyarországra szökött és Kossuth Lajosnál jelentkezett szolgálatra.

Mivel nem volt jó viszonyban a magyar oldalon harcoló lengyel légióval, ezért Kossuth Lajos a megszorongatott erdélyi hadsereg vezérévé tette. A Bem József vezette győztes hadjárat során kiverte Erdélyből Urbán román határőreit, majd Puchner császári csapatait is.

Bem téli sikerei nagyban elősegítették a dicsőséges tavaszi hadjáratot. Győzelmeivel lelassította Lüders orosz csapatainak előrenyomulását. Sajnos 1849. július 31-én hadtestével Segesvárnál döntő vereséget szenvedett. Serege élén Aradra vonult, majd a temesvári csatavesztés után Törökországba menekült. Ott felvette az iszlám hitet és Murát-pasa néven, mint katonai vezető egy évig élt Aleppó városában.

1850. december 19-én itt hunyt el egy katonai összetűzésben kapott sebesülése  miatt, 56 éves korában. Ma Tarnowban nyugszik. Szarkofágja hat oszlopon áll. Koporsója „Ég és Föld között” lebeg egy tó partján.

Emberségére jellemző. hogy felismerte lánglelkű, legnagyobb magyar költőnk Petőfi Sándor nagyságát, akit maga mellé rendelt és futárjaként óvta életét.

Itt említem meg, hogy Petőfi Sándor, aki gyenge fizikuma miatt nehezen élte meg a hadjárat viszontagságait, a Hadügyminiszternél kérelmezte a hadseregből való elbocsájtását. A fegyelmezhetetlen költő nem várta meg a hivatalos választ, önkényesen leszerelte magát és elhagyta a hadsereget. Amikor Klapka György tábornok ezt megtudta, hadbíróság elé állította, és agyonlövéssel fenyegette meg Petőfit. A katonaszökevénynek minősített, felelőtlen Petőfi életét az utolsó pillanatban belépő Görgey Arthur tábornok mentette meg a kivégzéstől, azzal, hogy hivatalosan igazolta azt, hogy a költő a hadügyminisztertől már jó két héttel előbb kérte elbocsájtását a hadseregből.  

Legyen áldott Bem József hős lelkű tábornok és az 1848-49-es hősök emlékezete!

 

(Kun Imre klubelnök).