Könyv jelent meg Kocsis Mihályról, az edzőtábor egykori igazgatójáról

Június 7-én az Új Kajakház Ökoturisztikai Központban mutatták be a “Fejezetek a magyar sport 20. századi történetéből – Kocsis Mihály testnevelő tanár élete és munkássága” című könyvet.

A kiadvány Kocsis Mihály sportvezetőnek, testnevelő tanárnak, a múlt századi magyar sportmozgalom meghatározó alakjának állít emléket. Kocsis Mihály  munkája napjainkban is hatással van az egyetemes magyar sportra, hiszen a hatvanas évek közepén a Központi Sportiskola Igazgatójaként lefektette a sportiskolai rendszer alapjait.

A könyv szerzője Kocsis Mihály fia, Kocsis L. Mihály a következőt írta a könyvbemutató elé:

„Amikor 1948 júliusában, ötévesen, ott csetlettem-botlottam a londoni olimpiára készülő „nagymenők” között, nyilván még nem gondolhattam arra, hogy egyszer krónikása lehetek majd ezeknek az eseményeknek, mint ahogy évekkel később sem, amikor 1955-től (immár hivatalosan is tatai „állampolgárként”) már nyitottabb szemmel lehettem ott az „igazgató fiacskájaként”. Csak egy biztos, hogy Tata életem középpontjába került, már csak azért is, mert később, sportújságíróként  is sokszor megfordultam kerítésein belül. Kétszeresen is megkerülhetetlen hát, hogy az édesapám életéről – és a magyar sport fél évszázadáról – írt és szerkesztett, meglehetősen sok szóval megnevezett könyvemet Tatára mintegy „hazahozzam”! Hiszen apám gazdag és változatos életpályájának fontos szakasza(i) kötődött (kötődtek) ehhez a városhoz.”

Kocsis Mihály (1910–1985) testnevelő tanár, sportszervező 1938–1944 között volt a Weiss Manfréd Vállalatok sportvezetője, a kajak-kenu sport egyik magyarországi meghonosítója. 1945 után Csepelen folytatta sportszervezői munkáját, 1948-ban a londoni olimpiai felkészülés egyik irányítója, az újonnan létesített Tatai Edzőtábor vezetője, 1955–57 között pedig igazgatója volt. 1957–59-ben a Testnevelési Tudományos Tanács, illetve a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. Ötévnyi vendéglátóipari kitérő után 1964-ben került a Központi Sportiskola élére, ahol hétéves munkával lefektette a sportiskolai rendszer alapjait, kidolgozta az utánpótlás-nevelés elméletét és gyakorlatát. Életének utolsó évtizedében a Testnevelési és Sportmúzeum tudományos szaktanácsadójaként működött. Tiszteletbeli tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Akadémiának. Főbb művei: Vállalati sport – munkástestedzés (1942);  A legsikeresebb olympia felkészülésének tanulságai (1948);  Olimpiai nemzetek (1976; dr. Nagy Tamással közösen).

A “Fejezetek a magyar sport 20. századi történetéből – Kocsis Mihály testnevelő tanár élete és munkássága” című kiadvány írója Kocsis L. Mihály a könyv tatai bemutatóján elmondta, édesapjától megtanulta, hogyan kell úgy gyereket nevelni, hogy az jó mintán és példamutatáson, s ne kemény nevelésen alapuljon. A szerző elárulta, egyszerre volt könnyű és nehéz könyvet írni az édesapjáról: könnyű, mert jól ismerte őt, és nehéz, hiszen egyre nagyobb teherként élte meg munka közben a felelősséget amiatt, hogy mindez nem csupán családi használatra, hanem a nagyközönségnek készül.

A könyv nem csak a gazdag, termékeny életnek kíván emléket állítani, hanem a magyar sportmozgalom egy igen fontos időszakának történeti áttekintése is egyben. Lapjain Kocsis Mihály számos írása, dokumentációja megtalálható, és fotókkal is bőséges illusztrációval szolgál az olvasóknak.

A tatai könyvbemutatón Michl József polgármester köszöntötte az érdeklődőket, majd a szerző osztotta meg személyes élményeit édesapjáról a közönséggel.